Bakik az előadáson, avagy ezt hogyan kezeljük…

Szerintem, ez egy közkedvelt mumus, amikor az ember szépen felöltözik, elkészül, kisminkeli magát, jól megerősít mindent magán, majd felmegy a színpadra és megtörténik a színpadi baki…

Az első és legfontosabb dolog, amit megtanultam. Ez még a bécsi fellépésünk volt, a közönség nem tudta, hogy elrontottam és ilyenkor nem kétségbe kell esni, hanem még vadabbul mosolyogni, hogy basszus rontottam, de ti ezt nem láttátok, de mi tudjuk. Ahogy tudta Karolina és Lilla is, rögtön vették az adást, helyre hoztuk. A közönség ebből semmit nem vett észre.

“Bakik az előadáson, avagy ezt hogyan kezeljük…” Tovább olvasása

Színpadi világ és ami mögötte van…

Fiatalkori tánc és zene pályafutásom alatt nagyon sokszor kellett az év végi gálát színpadon bemutatni. Ez sokszor azt jelentette, hogy kétszer szerepeltem színpadon. Egyszer a vizsgáztató bizottság előtt, aztán a szülői bemutató alatt. Ahogy visszakotorászok az emlékeim között, akkor talán kevésbé voltam izgatottabb, mint most amikor felnőtt fejjel lépek ki. A színpad, az mindig is egy teljesen elvarázsolt világ volt, ahova ha beléptél, teljesen új dimenzió nyílt meg előtted. Az emberek azért jönnek el, hogy megnézzenek téged. Ez egy nagyon jó érzés a sok izgalom mellett. “Színpadi világ és ami mögötte van…” Tovább olvasása